Ébredések
Alszik a Föld.
Egyik oldalán háborúk, a másikon közöny.
Mindezt Isten számlájára írjuk.
Az elöttünk fekvő apró örömöket miért nem?
Mindig más a felelős?
Mi nem hibáztunk?
A legkissebb társadalmi egység a család.
Ott minden rendben van?
A saját portánk tiszta?
Sok a kérdés.
Gyerekkorom óta nincs bennem rekedt kérdés.
Mindet feltettem.
A válaszokra azonban sokat kellett várnom.
Megriasztotta az őszinteségem az embereket.
Igen, egy újabb kérdés merült fel:
Idegesítő vagyok?
Aki szereti az egyenes válaszokjat, annak nem.
A többiek halkan vagy éppen zajongva elmennek mellettem.
Jól teszik.
Ha a kérdéseimre választ szeretnék kapni, nekem is szembe kell néznem magammal..
Nincs menekvés.
Én sem úszhatom meg.
Nem is szeretném.
Kérdezgetek, és közben gyógyulok.
Megértek és kidobok félelmeket.
Segítek ezt másnak is megtenni.
Mert amit értünk, attól nem félünk többé.
Így működünk.
Kommunikáljunk.
Mondjuk el.
Kiabáljunk.
...valaki csak meghallja.