Függönyt fel !!!
Rengeteg...tanulok, tapasztalok, érzek, megérzek, nyílok és olvad a jég a szívem körül. Választások előtt álltam, de nem tudtam.
Egy egyszerű függöny felrakással kezdődött...volna.De amikor leszálltam, és földet ért a lábam, valami elszakadt bennem. Onnantól kinyílt a világ előttem és tisztábban láttam, mint előtte bármikor is.
Barátok és a családom - még olyanok is, akikkel nem a legfényesebb a viszony -, egy pillanat alatt mellettem voltak. Volt, aki elvitt az ügyeletre éjjel, és a leírhatatlan élményt, amit a Traumatológia helyzete és látványa okozott, megosztotta velem. Türelmesen várt velem, nem panaszkodott, hogy lenne más dolga szombat éjjel. Négyszeres édesanya. Mégis ott volt velem. A hála nem jó szó arra, hogy kifejezzem, milyen érzés volt biztonságosan és mosolyogva végigélnem azt a 7 órát. Azután a napok jöttek és mankós életem megkezdődött. Még most is tart. Diagnózist nem írok, mert nem ez a lényeg. Az egészen másban keresendő. Barátaim rám szánt ideje, reakciójuk a helyzettel kapcsolatban megmutatta, mennyire szeretve vagyok. Néha ezt az ember nem érzi eléggé, vagy csak nem tudja. De a tettek most beszélni tudnak. Olyan, mintha a családomat és a barátaimat mozgatta volna meg mozdulatlanságra ítéltségem. Engem pedig egy belső utazásra késztetett, ami csodálatos. Ma megköszöntem Istennek, hogy ez történt velem, mert amit ezáltal tapasztalok, enélkül nem tudtam volna. A belső csendem rámkényszerített egyfajta önvizsgálatot: vajon jó helyen voltam -e akkor, amikor történt a szakadás? Meg is van a válasz. Dehogy voltam jó helyen. Most kerülök szép lassan a helyemre, és velem együtt mindenki és minden. Régen érzett sebek tépődnek fel, begyógyítva saját magukat, harag illan el tőlem messze, és a helyére béke kerül. Nem is tudom, mikor voltam ilyen nyugalomban, mikor aludtam ilyen mélyen utoljára és nyugodtan. 20 éve is van már. Ez a csend többet beszél hozzám, mint bármilyen kéretlen zaj. Meghallok mindent. Nincs felesleges gondolatom. Gyorsabban gyógyulok, mint az átlag - orvosom szerint. Nem lehet más oka, csak az, hogy értem a jeleket!! Kell is értenem, mert csak így tudok változtatni. Még csak 6 nap...és kicserélték a szívemet. Olvad a jég, kinyújtom a kezem és bízom az emberekben. Ez nekem furcsa, mert ezt már egy ideje elveszítettem. Most mégis csendben és hálával tekintek minden napomra. Csak egy szakadt aljú sötétítő függönyt szerettem volna feltenni a nappaliban...és ott is van. Mégis azt érzem, ez több volt annál. Most kezdődik a valódi előadás, így a függönyt felhúzva már látom, mit kell tennem ahhoz, hogy jól érezzem magam akkor is, ha nem történik semmi. Olyan egyébként sincs, hogy semmi. Most minden apróságot észreveszek. Mert kaptam valami fontosat, amit eddig nem használtam helyesen.
IDŐT!!!
Fontos lettem magamnak és az is, mi a célom, hova tartok.
Rengeteg gondolat suhan át az agyamon, vajon mire volt jelzés ez most nekem?
Már egészen közel vagyok a teljes igazsághoz.
Jó érezni, hogy oka van annak, hogy lelassított az Isten.
Nevezhetjük sorsnak is, de mivégre beszéljek mellé?
Istenben hiszek, a sorsomat én alakítom.
Ő terel és véd, ha kell.
Olykor így véd meg valamitől.
Sosem voltam még ennyire hálás egy akadályért, egy fájdalomért.
Színesebb - bár lassabb - lett az életem és tisztábbak a saját szándékaim magam előtt.
Megértettem, hogy kell igazán jól szeretni magamat...és ebben a mozdulatlanságban megmozdult a lelkem egy ismeretlen oldala.