Ítéletek
Teszek valamit.
Valami mást.
Kilógok vele a sorból.
Pedig csak jól éreztem magam.
Változtattam.
Kipróbáltam, milyen mást csinálni, mint eddig.
És jönnek a szavak.
Kérdőek, bírálóak, és igen: az ítélőek.
Ez az én életem.
Az én testem.
Az én lelkem.
Az én gondolataim.
Csak én tudom, mi az igazán jó nekem.
Ha elhagyom a megszokott területet, én érzem.
Szeretném, ha így maradna.
Ha én dönthetnék, és nem látnám az azt követő rosszallásokat.
Szeretném, ha örülnének annak, ami engem boldoggá tesz.
Maradok ezen az úton.
Hogy kevesebb -e körülöttem az ember?
Igen.
Milyenek és kik maradtak?
Minőségiek és szerethetők.
Kitartóak és valódiak.
A változásokkal nem csupán Te változol.
Minden, ami körülvesz.
Még az atmoszférád is.
Az arcod, a mosolyod, a mozgásod.
Másokat fogsz érdekelni.
Megjelenik a tisztelet veled kapcsolatban.
Csak merj ugrani.
Táncolj, énekelj, kiabálj.
ÉLJ!