Köszönet Neked
Megannyi ajándék közül a legszebb, amikor egy sebzett emberi szívet tarthatsz a kezedben és ott lehetsz abban a pillanatban, amikor megnyílik Neked.
Ott lenni, amikor valami nagyon fáj Neki.
Jelen lenni, függetlenül a múltban kapott sebektől.
Kiállni valaki mellett, megvédeni valakit annyi, mint felvállalni, hogy annyira szereted, hogy nem érdekelnek a következmények.
Látni, hogy valakinek a szomorúságára ködöt ereszt a jelenléted.
A könnyeit felfoghatod a kezeddel és a szíveddel.
Vigaszt nyújtasz egy olyan élethelyzetben, amiben talán sosem voltál.
De érted.
Vagy éppen azért érted, mert részed volt benne.
Választhatsz ilyen embereket, vagy áldásként kapod őket a sorsodtól?
Minden előfordulhat.
Ha kinyitod a szíved, az örömmel együtt a bánatnak is utat nyitsz.
De nem úszhatod meg az életedet fájdalom nélkül.
Senki nem ígért ilyet.
Ne hidd el, hogy minden nehézség fájdalmasan érint.
Légy bátor és tedd, amit a hang súg odabentről.
Bánd meg inkább, amit tettél, és ne azt, amit elmulasztottál.
Vagy...csak éld meg minden igaz pillanatát az életednek.
Karcolásokkal tarkított gyarló szívem akkor is ezt mondja, ha dalcsokorba szedhetném a fájdalmakat.
Mert megérte.
Mert valamit láttam közben és a végén.
Mert talán jobb ember lehettem minden pofon után, amit kaptam okkal, vagy anélkül.
Nem vagyok áldozat.
Ember vagyok.
Érző és vérző sejtekkel.
Emlékekkel, amiket ha felidézek, boldogság morzsákat csipegethetek a csendben.
Jönnek és mennek az emberek az életünkben.
De vannak az állandók.
Gyerekek, Apák és Anyák.
Szerelmek, amiknek nem jár le a szavatosságuk.
Barátok, akikkel a közös öröm és szomorúság fűz össze.
Egymásratalálások újra meg újra.
Áldás van rajtam, mert kétszer szerethettem életemben.
Kétszer nagyon.
Mélyen, tudattalanul és fájdalmasan boldogan.
Szeretném ezt tovább adni, megtanítani, hogy kell.
Szavakat suttogok, amik ezt hirdetik.
Igen...nekem a szavak a szövetségeseim ebben is.