Megnyílt a rés
Valami történt.
Valaki.
Nem ismerem régen, csak hírét hozta a sok pletykás. Sokat beszélnek az emberek. Feleslegesen okoznak kétségeket a másikban, talán , mert nekik sem jó a bőrükben lenni. Így másnak se legyen már több hite - gondolják a szorongók. Fellázadtam magamban ez ellen. Féltem is, meg nem is. Akartam is, de tartottam egy lépés távolságot. Talán kettőt is. Lényegtelen, mert az elején tudtam, nem lesz menekvésem. Nincs kerülő útvonal a szívhez. Csak egyenes, de mi próbáljuk manipulálni magunkat. Nekem is ment. Összevissza bukdácsoltam. Egyszer régen összetörtem az arcomat is, a hegek még mindig fájnak. De kezdenek áttetszőek lenni. Ennek ellenére mégis elé tartom a kezem. Akkor is, ha simogatásra indulna a másik keze. Mégsem bízom. Igyekszem gyerek lenni, de ebben nem sikerül. A hitem felnőtté vált és kétkedővé, de én magam gyerek maradtam. Félelemérzetem van, ettől vagyok felnőtt. Csak innen tudom. A testem nem fárad, és próbálom követni a lelkemmel. A mosoly már megy. Automatikusan viszonzok minden mosolyt az ismeretleneknél is, mert szükségem van a mosolyok erejére: abból táplálkozom. Most visszatekintek a közelmúltamra...elmúlt életemre. Stabilnak éreztem már magam, azt hittem, hogy hegek csak egy pillanatig emlékeznek arra, hogy valaha fájtak. Tévedtem. Még nem vagyok teljesen kész a szívemmel. Még van időm. Felkészülök. A vágy megszületett, de olykor még ügyetlenül bóklászom benne. De legalább már megteszem. Megolvadt valami a szívem burka körül, és ezt elmondtam valakinek. Aki értette. És most jó...nagyon jó nekem. Már emlékszik a lelkem arra az időre, amikor még szorongás és előregondolkodás nélkül mert szeretni. Hagyom, hogy a víz vigye messzire a kétségeimet és dallamokat gyártok magamban. Magamra karcolom a szabad jelzést. Mindenkinek a jelenléte jó valamire. Valaki csak egy állomás. Valaki csak iránymutató. Valaki a szerelem illatát hordozza, és van, aki beteljesít. Mindenki a helyén van. Nincs felesleges érzés és nincs megbánni való lépés...
Nézek a távolodó érzés felé...mert minden múlt lesz, amit már éreztem...holnap jön egy új, átváltoztatott érzelem. Szeretnem kell majd azt is.
Pihennem kell, sokat vándoroltam. leülök egy sziklára és nézem a fodrozódó hullámokat, és a tajtéktetőn távozó félelmet.
... a szél kimosta belőlem , mert szembenéztem vele. 