Mi bennem ez a kettősség?
Láthatóan kemény ember vagyok.
Inkább azt mondanám: lettem.
Külső keménységem pont a belső erőmet mutatja.
Lágyságomat csak annak mutatom meg, akit közel engedek.
Éberebb lettem.
Már nem számít, ki, hogyan értékel, nem kívánom a bókokat, igyekszem magamat jutalmazni.
De vannak fényadóim.
Édesanyámtól a szívem kinyitását örököltem.
Édesapámtól a kemény munkába vetett hitemet.
Nagyobb fiamtól az erőt és tartásomat, a kisebbtől a gyengédséget és a megbocsájtást tanultam.
Ha rájuk nézek, magamat láthatom.
Mind a kettő tiszta és érintetlen bölcsességet ad nekem.
Válaszokat anélkül, hogy hosszú érveléseket kéne hallgatnom.
Egyszerű és tiszta gondolataik segítenek megtartanom az irányt.
Mit csinálnék másképpen?
Hálátlan lennék, ha ide bármit is írnék válaszként.
Minden úgy jó, ahogy történt.
Egyik megléte nélkül sem tarthatnék ott, ahol most vagyok.
Hol vagyok most?
A HELYEMEN.