A hitem és én
Vajon Isten miért választ ki embereket és miért ad nekik feladatokat?
Igen, itt azonnal felmerül a kérdés, vajon létezik-e Isten?
Aki hisz benne, annak igen. Így ha azt látom, hogy egy ember meg próbál győzni egy másikat arról,
hogy ez butaság, elszomorít. Mert a hit hatalmas kapaszkodó.
Mindenki abban hisz, amiben szeretne, ez egy szabad választás kellene, hogy legyen.
Egymás hitét nem szabadna meggyalázni, kinevetni és megkérdőjezeni sem.
Tehát a hitvitákat teljességgel feleslegesnek is tartom. Tartsuk tiszteletben egymás érzéseit. Legalábbis jó lenne.
Egy azonban zavar engem. A hitet sokan összekeverik a vallásossággal.
Adott esetben ezeket egy világ választja el egymástól.
Számomra a hit cselekvés. A szavak itt tényleg eltörpülnek. És bár a templom olykor engem is megnyugtat,
inkább csak üresen, és nem amikor misét tartanak benne.
Aki templomba jár, nem biztos, hogy tökéletes és jó ember. és aki nem jár, nem biztos, hogy tökéletelen és rossz.
Én hiszek.
Miért?
Mert az életemben sok jel arra utalt, hogy valami, amit képtelen voltam megoldani, egyszer csak "megoldódott".
És egyedül nem ment volna, kellett hozzá az a bizonyos csoda.
És ezt a csodát a hitem erejében látom.
Tehát visszatérve az elejéhez, hiszem, hogy Isten rámbízott valamit.
Szerencsés az, aki meglátja, és megbékél azzal, hogy mi a küldetése.
Kegyelmi állapotban vagyok, hogy én ezt tudhatom. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt, de nem is kutatom.
Boldoggá tesz és megtiszteltetés.
Amikor valaki meglátja, hogy küldetése van, néha elborítja a félelem. Engem valahogy nem riasztott meg.
De van, hogy ez félelmetes.
Vajon jól fogja -e csinálni az ember azt, amit rábíztak?
De van egy nagyon nagy könnyebbség abban, ha Isten bíz ránk valamit.
Nem vár el semmit, nincs határidő, folyamatosan terelget minket , de nincsenek megfelelési kényszereink vele kapcsolatban, mert nem is lehetnek.
Örül, ha látja, hogy az utunkat megtaláltuk. Minden lépésünkre figyel, de nem akadályoz és nem nevel.
Neki a hibás lépés is tetszik, mert azt tanítja, hogy tegyünk lépéseket.
Miért is kellene nekünk azt tökéletesen csinálni?
A lényeg a tettekben van, és a szándékainkban.
Ha jót akarunk, vezeti fog minket.
Hogy szereti -e Isten az elbukott, bűnös embert?
Talán jobban is, mint azt valaha gondoltuk.
A tévedéseink nem mások, mint próbálkozások arra, hogy megváltoztassunk valamit.
A változás félelmetes és ami azután jön, az ismeretlen.
Ha van egy feladatom, és azt érzem: Isten nekem szánta, akkor megpróbálom azt tisztességgel elvégezni.
De nem keseredem el, ha nem megy azonnal.
A lényeg, hogy ne adjam fel a próbálkozásaimat és ne csüggedjek, ha nem sikerül valami.
Menjek tovább ugyanazon az úton és legyek hűséges a választott úthoz.
Én valahogy így értelmezem a küldetés szót.
Lehet, hogy éppen olyan küldetést szánt nekünk, amiben addig nem jeleskedtünk.
Azért kapjuk, mert ő elhiszi, hogy képesek vagyunk megváltozni.
Semmivel nem ér el az, ha valaki hisz bennünk.
Igaz, hogy folyamatosan azt hallgatjuk a tanítóinktól - és ebben van is valami -, hogy :
" magadban kell hinned.." de ettől még jól esik, ha valaki, aki fontos, hisz bennünk.
Valahogy könnyebbé válnak a lépteink.
Valahogy a probléma megoldhatóbbnak tűnik, valahogy a teher könnyebb.
Ha hisz bennünk valaki, az azt feltételezi, hogy szeret minket. Másképpen nem lenne képes hinni bennünk.
Istennel együttműködve minden olyan egyszerű.
Az út, ami idáig vezetett, amíg felismertem, hogy nélküle nem tudok élni, hosszú volt és fájdalmas.
Nem vagyok vallásgyakorló ember, sem bigott, sem irracionális.
Szabadlelkú szabadgondolkodó vagyok.
Van egy hitem, ahhoz ragaszkodom, mert működik.
Nem másért: csakis ezért. Nincs ebben semmi szentimentális.
Kaptam egy feladatot, s talán életem legszebbjét.
Hirdessem a szeretetet és a megbocsájtást a magam szintjén.
Persze addig nem voltam erre képes, míg magam nem voltam képes a megbocsájtásra,
amíg a haragcsomagjaimat évekig cipeltem.
Amikor ráébrdetem, hogy engem nyomasztanak leginkább, elfáradtam és felkerestem azokat,
akik bántottak. Elmondtam őszintén, hogy miért van bennem haragvás.
Egytől egyig minden kis csomót ki kellett bontanunk ahhoz, hogy meglássuk a másik szívét.
Hogy mit okozott benne az, hogy bántott és bennem mit az, hogy bántottak.
és van, hogy én bántottam embereket. Őket ugyanúgy felkerestem és teszem ezt a mai napig.
Sokkal egyszerűbb az életem így.
Harag nélkül és feloldozva a bűn terhe alól jó lenni.
És szeretni ...mindig könnyebb.
