valami nőies
Azt éreztem, hogy mindig tökéletesnek kell lennem. Alkalmazkodni egy tömeg elvárásaihoz. Ezért kialakult az egóm mellett bennem a hiúság-egóm is.
De ki mást, mint magamat csaptam be ezzel? Mert ugye valahol reméltem, sőt elvártam, hogy szeressenek a belső értékeimért, de nem mutattam belőlük egy cseppet sem. Így mindig a lehető legsimábban kellett kinéznem, el kellett rejtenem a szomorúságot álcáim mögé és egyszer csak azt vettem észre: megszoktam a hazudozást. Ha az emberek azt látják: Veled minden rendben, két verzió léphet életbe. 1. irígylik a tökéletesnek vélt éltetedet 2. Eszük ágában nincs segíteni, mert önállóságodat látva, nem szorulsz rá. Emiatt folyton egyedül vagy a csatatéren és a káosz minden nap elfáraszt. Aztán megérkezik az új nap reggele és Te megint felöltöd a legsimább arcodat, és elindulsz. A nap eleje és a nap vége között szinte nincs különbség, mert a játékod folyamatosan elkápráztat mindenkit. Mitől lehet rendben egy nő?
- Van valakije, aki nagyon szereti: törődik Vele, nőként a tenyerén hordja, tiszteli.
- Hihetetlenül jól csinálja a munkáját, sikeres, mindent megteremt magának és független.
- Tökéletes családja van, gyerekei az úton, férje, vagy társa a minta apa és férj.
De aki csak eljátszotta, hogy tökéletes minden?
Igen, az mostanra fáradt, egyedül van, minden valószínűség szerint alkuképtelenséggel vádolják, s olykor némi joggal.
De elmagyarázza, hogy ez jó. A kompromisszumra hajlandó. De nem értik. Sokan keverik a kifekezéseket.
DE őt ez nem érdekli, nincs erre ideje.
S míg Ő ezt erénynek tartja, mások megvetésén át látja a szánalmat is, melyet látszat-magánya miatt éreztetnek Vele.
De itt jön a képbe a fáradt katonanő, aki leveszi és messzire hajítja álarcait. Mindet kidobja, mert megutálta mindegyiket.
Egyenként mindenkinek elmagyarázza, hogy ez az Ő döntése volt: rendben, de ez is fárasztó.
Mit tehet tehát, amitől megpihenhet benne a küzdelem?
Leül, magában marad, a csendjében megérkeznek a válaszok, szeretni kezdi, hogy " elkerülik ", mert látja, kik azok, akiknek nincs már hely az életében.
Megvárja és követi tekintetével a természetes szelekció munkáját.
Körülnéz, látja, hogy hatalmas a tér, nincsenek követelők és behajtók.
Sem az érzelmeivel nem tartozik elszámolni, sem a viselkedését nem kell koordinálnia.
Jó neki, mert szabad.
És itt be is zárul az ördögi kör...megijed vajon az egyedülléttől, vagy képes kezelni annak előnyeit?
Legjobb ha vár.
Ha már idáig kibírta, most majd megérkezik a megfelelő ember is.
Aki szintén végigcsinálta ezt és érteni fogja a csendet is.
Nem zavarja a némaság.
..csak örül , hogy megtalált valami fontosat...valaki egyedülállót.....aki érti benne a nőt, az embert és az anyát.